|
2024-01-24 13:47:25, szerda
|
| |
| |
Első órában helyettesíteni ugrom be első osztályba. Fél osztály, erkölcstan óra, ami mondjuk véleményem szerint teljesen feleslegesen szaporítja a napi tanórák számát, mert a jó pedagógus minden órán nevel, aki meg nem, az itt sem fog. Más meg matekozik, meg írást gyakoroltat a gyerekekkel.
Persze a hittan más tészta, de azt meg lehetne utolsó órába tenni. A hittanos gyerekek maradnak, a többieknek meg, jó napot, mehetnek haza a családjukhoz, vagy napközibe.
Persze tudom, nem ilyen egyszerű ez, csak amikor már első osztályban is - tehát hétéves gyerekeknek - napi öt-hat órájuk van a gyerkőcöknek, elgondolkodik az ember. Mindegy, ezt már kifejtettem máshol.
Szóval az elsősökkel átvonulunk az étterembe - ott van hely, mert nyolc tantermes iskolánk van - és indul az óra.
Viszem magammal a gitárt, a furulyát. Beszélgetünk mesékről, meseszereplőkről. Mondják az élményeiket. Többnyire rajzfilmhez, animációs filmhez kapcsolódóan.
Nem nagyon ismerik a ,,mesélt meséket" mert nem mesélnek nekik.
Furulyán megszólaltatom a Magyar népmesék dallamát. Erre többen bólintanak. Azután a Paff a bűvös sárkány dalocskával folytatom. Senki. Senki nem ismeri a 100 Folk Celsius hajdanvolt, majd negyven éves slágerét.
Remek! Akkor most majd megismerik!
Kedvcsinálónak mesélek nekik egy kis történetet Janiról, a kisfiúról, meg a sárkányról, Paffról, aki a barátja. Nem bonyolult, akkor találom ki, amikor mondom. Persze igazodom a dal szövegéhez.
Tátott szájjal hallgatják.
Azután kérdeznek, mondják az okos kis gondolataikat Óperenciás tengerről, királylányról, tündérekről, más, félelmetes sárkányokról.
Megkérdezik, mi az, hogy tisztelték a nevét? És miért tisztelték, nem féltek-e tőle?
Én pedig mondom, hogy a zord külső takarhat jó szívet is. Közben előkotrom a gitárt. Amikor ritkul a szó, megpengetem a húrokat.
Azonnal felvillanyozódik mindenki. A szemek kitágulnak, az arcokra figyelem ül. Kíváncsian várják, mit fognak hallani.
Én meg szépen eljátszom, eléneklem nekik a Paffot. Amikor végzek, Józsika - a legnagyobb, legerősebb fiú az osztályban - jelentkezik.
- Béla bácsi én meg közben besírtam! - És törölgeti a szemét.
Nyilván azt akarja mondani, hogy meghatódott és könnyes lett a szeme. Csak hát ehhez nem elégségesek a rendelkezésére álló nyelvi eszközök. Abból gazdálkodik, ami van, de mindenképp el akarja mondani, hogy neki jó volt hallgatni. ,,Besírt". Értem én.
- Tetszett? - Simítom meg a buksiját.
- Nagyon! Annyira szép volt! Tényleg besírtam.
- Megtanuljuk?
Hát persze, hogy meg! Egyszerre mondják, bólintanak rá jó nagyot. Előkerül újra a furulya, mutatom a dallamot, azután sorról sorra, beszélgetve, énekelve megtanuljuk a dalocskát. A jelenlévő gyerekek szíve már a sárkányé, Paffé, akiről megfeledkezett a barátja, mert közben felnőtt, elhitte, hogy nincsen szüksége mesékre, és más, fontosabb dolgok után nézett.
Azért első osztályban nem érhet véget ilyen szomorkásan az óra, úgyhogy előkapok még egy dalocskát. Az Ici-pici mese, a Lencsi lánnyal következik.
Azt sem ismerik. Illetve két kislány már hallotta. Azt is megtanuljuk. Azt már tapsoljuk, énekeljük, ringatjuk. Boldog mindenki. Dalolva mennek szünetre.
A szakács nénik meg kihajolva néznek utánuk a kis ablakon, amin át az ételt osztják.
- Mi is nagyon élveztük! Miközben a zsömléket kentük, énekeltük a gyerekekkel!
Hát igen! Ezért nem volna szabad egyetlen ének-zene órát (mást sem) feláldozni semmilyen matematika és magyar lemaradás miatt. Mert a közös éneklés élményét, örömét semmi sem pótolhatja. Ráadásul ismert, milyen pozitív hatással van a gondolkodás fejlődésére zene. És persze a lélekre.
Én minden reggel valamelyik Bud Spencer - Terence Hill film zenéjét fütyörészve (többnyire Piedone a zsaru) megyek be az iskola aulájába, fel a lépcsőn, le a lépcsőn, abba sem hagyom, míg be nem lépek a tanáriba.
Régebben meg-megállapította egy-egy kolléganő, hogy de jó kedvem van. Mitől? Hát csak attól, hogy mindjárt találkozom a gyerekekkel. És amikor nem volt jókedvem, a habkönnyű, vidám dallamok azzá tették. Jó lett, mire a gyerkőcök közé értem.
Jó, ha az ember énekel, dalol, fütyörészik, dúdol, stb. Akinek vannak dalai, jobban, mélyebben tudja átélni az érzéseit, az örömeit, s a szomorúság is hamarabb múlik.
Hát énekeljünk bátran! Mindig és mindenütt van rá alkalom!
Szentandrássy Béla |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Elgondolkodtató gondolatok |
|
|
|
Címkék: meseszereplőkről, felvillanyozódik, helyettesíteni, rendelkezésére, megfeledkezett, kedvcsinálónak, megállapította, megszólaltatom, szentandrássy, elgondolkodik, gondolataikat, királylányról, sárkányokról, gyerkőcöknek, feleslegesen, kapcsolódóan, beszélgetünk, családjukhoz, gyerekekkel, fütyörészik, gyerekeknek, gazdálkodik, élményeiket, fejlődésére, rajzfilmhez, gondolkodás, szomorkásan, beszélgetve, megtanuljuk, kifejtettem, dalocskával, gyakoroltat, meghatódott, elégségesek, megpengetem, tündérekről, napi tanórák, hittanos gyerekek, elsősökkel átvonulunk, étterembe –, bűvös sárkány, zord külső, szemek kitágulnak, arcokra figyelem, osztályban –, rendelkezésére álló, jelenlévő gyerekek, szakács nénik, ételt osztják, zsömléket kentük, közös éneklés, gondolkodás fejlődésére, Folk Celsius, Terence Hill, Szentandrássy Béla,
|
|
Offline
